"A népmonda a hatalmas nagy szertehullott sziklacsoportot egy ősi székely vár maradványának tartja, melynek történetét még az Árpádok előtti időre vezeti vissza. Amikor Árpád a honfoglaló magyarokkal átjött a Kárpátokon, a székelyek követeket küldtek eléje és ő, a szives hivásra eljött látogatóba Balambonnak a Mórickövön levő várába. A szikla alatt tündérek laktak, akik Balambonnal, a székelyek vezérével az itt levő kápolnába jártak imádkozni, ahonnan egyszer egy bűbájos, varázsló szép éneket hall Árpád felhangzani. Kiváncsian megy arra felé, de a belépését egy férfi tündér megakadályozza, mert ide halandó egyedül csak Balambon, a Viola tündér király kisasszony jegyese léphet be. Árpád a rákényszeritett párviadalban győz s az elesett férfi tündér szelleme hatalmas láng alakjában csapott fel az égig. Árpád a lángok közt egy gyönyörű tündérleány alakját pillantotta meg, ki pálmaágat lengetve közeledett s azt átnyújtva, e szavakkal üdvözölte : „Üdvözlégy dicső Álmos fia, ki legyőzted az én legnagyobb ellenségemet, az én elvarázslómat!"
E pillanatban ledült a hatalmas vártorony s ahová esett, egy óriási ember alakját vette magára, amelyhez a nép sok csodás eseményt fűz. Egy alkalommal Balambon a harcból hazatérve, a sziklaember egy lángkarddal üdvözölte, amely hosszú éles szikla alakjában maradt fenn. A tündérleány felajánlotta kezét Árpádnak s földöntúli hatalmával segitetie a nagy vezért a honalapítás munkájában."

Szájhagyomány útján közölte: Fábián Mihály (1933)