Legendák • Udvarhelyszék

A telekfalvi töklámpás

"Ezen annyiszor menhelyet nyujtott, ezen annyiszor hősileg védett üregek most elhagyattak, tövis és kökény bokron nőtték be azoknak környezetét, s hol egykor hősök tanyáztak, hol dicső harczok vivattak, most csak ravasz rókák laknak, csak vihar elől oda menekülő vadászok és pásztorok látogatják, csak egyes ide tévedő utas keresi fel, kinek a telekfalviak büszke önérzettel beszélik el az ottan vivott hősies harczokat, s a tatároknak ottan valott kudarczait, kiket most hősies ellentállás, majd ügyes csel és rászedéssel távolitottak el. Igy mondják, hogy egykor tatár csapat dulta a környéket, vezérük nagy csengetyüs lovon vágtatott csapatja élén Telekfalva elhamvasztására, de az őrhegyi vész jelek által előre értesitett népség védhelyén volt már, az ágyuk megtöltve, midőn egy telekfalvi hires tüzér fogadást tett, hogy első lövéssel elejti a vezért, el is dördült ágyuja s a vezér harangos lova felbukott.

Ezen szerencsés jellövésre eldördültek a többi ágyuk és apró fegyverek is, s a golyózápor általi tizedelt, vezérvesztett csapat eszeveszetten száguldott vissza. Máskor ismét kőlyuki erődébe vonult a vidék népe egy tatár csapat elől s ez ostrom alá vette a védhelyet, de a nép oly hősileg védte magát, hogy tizszeres ostromrohamot vert vissza; látva a tatárok, hogy ekként nem boldogulhatnak, ostromzárolták a védhelyet. A benn lévőknek élelme már fogyatékján, lőkészletök ellövöldözve, midőn ezen válságos pillatban Sári, egy otthon hagyott leányzó (vén leány) nagy tököt vevén elő abba szemet, orrot és szájat vágott, s retekszeletekből rémletes fogakat illesztett bele. Ezt pedig egy póznára szurván kitömött roppant bábra illeszté s ő maga is alája bujva, nagy guzsalylyal kitette az Őrhegyre.

A tatárok megpillantván ez óriási szörnyet ijedten kérdék, hogy ki vagy? ”Én – felel ez sivitó hangon – a halál anyja vagyok, ki az élet fonalát nyujtom és szaggatom, ha rögtön nem távoztok, életetek fonalát szaggatni kezdem, s ti mind elpusztultok.” Mit hallva az ostromló csapat rémülten futott szét, az ekként megmentett telekfalviak pedig diadalmenettel vitték falujokba Sárit, hol nagy örömünnepet ültek. Szép történeti rege ez, mely a mythosi párkák elméletével látszik egybefüggésben lenni. A mellvéd közelében egy Kőkútnak nevezett forrás buzog fel. A barlangok előtti lonkákat és a hegytetőt is nagy mennyiségü somfa boritja, honnan a hegy neve (Somerdő) is eredett."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

 

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy értesüljön minden újdonságról!

Az oldalunk sütiket használ!


Weboldalunk a felhasználói élmény fokozása, illetve a biztonságos és optimális böngészés érdekében sütiket használ. Leírásuk és a süti használati politikája itt tekinthető meg.

Kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat is!

Süti választás