"E várra vonatkozó, annak multjára világot deritő semmi adatnak birtokában nem vagyunk; a téglabélyegek, s talán rendszeres ásatásokkal felfedezendő feliratok e vár előkorát felderitendik egykoron. A római kor utáni történetét illetőleg csak a hagyomány homályos adataival kell beérnünk. Ezek szerint e várat egy hatalmas székely ős épittette (hihetőleg a rómia vár romjaiból), kit Benetur-nak hivtak, s ebből elferditve lett Veneturné vára, mely név alatt ma is szerepel. Benet ur várát a várát a mongolok dúlták fel, hihetőleg IV. Béla alatt, mert hogy – a radnai német gróf Aristaldus által vezetett – Kadánnak dúló csordái Háromszéket is elpusztiták s ott Sz.-Lélek várát lerombolva, az Ojtozon vonultak ki, az Roger atya leirásából s a szent-léleki vár történetéből, (mint fennebb látók) bizonyos. Csak ennyi, mit e vár multjáról számunkra a hagyomány megőrzött, de van e várromhoz kötve két gyönyörü rege, melyet itt elhallgatnom nem szabad.
Egyik azon hitrege, melyet Kővári is közölt. E szerint régi daliás időkben itt a határszél közelében élt egy nagyon gazdag asszony, kit Veneturnénak hivtak.
Volt ennek egy hős fia, ki a királyi táborban harczolt távol a hazától. A gazdag, de fösvény nő kincseit féltve, elhatározta, hogy egy bevehetetlen erősvárat épit magának. Hozzá is kezdett, s a vár, melynek messze vidéken nem volt párja, elkészült.
Fia távoli hadakozásokból (a Szentföldről András királylyal – mint Kővári véli) megtért, büszke felfuvalkodott anyja a visszatérő elébe lovagolt, s a viszontlátás örömei után elmondá, hogy milyen erős és nagyszerü várat épitett.
„Miért bántád jó anyám – mond ez – őseinknek tisztelt régi várát, valjon a mit helyére emeltél, lesz-e oly szilárd és erős, mint az vala?”
Az önérzetében sértett nő haragra lobbanva felkiált: „Fiam! épitett váram oly erős, hogy azt az Isten sem tudná bevenni”.
A fiu ezen Istent káromló szavakon megbotránkozván, megforditá lovát s mondá: „Anyám, bár szeretlek, de váradba nem követhetlek, mert Isten haragját magad s várad ellen felhivád”, s azzal elvágtatott. A büszke nő alig tért vissza várába, hogy az iszonyu villámlás és dörgés között összeomlott, fenekestől felfordult, az istentelen nő pedig mások iszonyu példájára kőbékává változva most is ott van földrőleltünt vára közepén."
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása